tigaman webdesign sopron

Mi az a Shareware és a Freeware?

A vélemények megoszlanak arról, hogy a szoftverek hány százalékát érdemes boltban ,venni (természetesen főként a szoftvergyártók és a szoftverhasználók véleménye különbözik). Vannak persze olyan programok, amiket egyszerűen meg kell venni, s a másolásuk közönséges lopásnak minősül,  ma
Magyarországon az összes programnak több, mint 80%-a lopott). Van tehát, amiért mindenképpen pénzt kell kiadnod, mielőtt odaülnél a komputered elé – és van, amit nagy ívben kell elkerülni: az ún. másolásvédett szoftvereket. Ezek ugyanis mindenféle aljas kis trükköket alkalmazhatnak, hogy meggátolják a szemét kis felhasználót az illegális szoftver másolásban, és ráadásul ha lerohad a gyári verzió, akkor esetleg hiába fizettél ki érte súlyos tízezreket, such is life, mivel nem tudtál róla biztonsági másolatot készíteni.

A gyártó/forgalmazó széttárja a karját és a markába röhög (ami figyelembe véve az emberi anatómiát, tornamutatványként nem is utolsó, csak éppenséggel kicsit sokba kerül neked). Mit ne mondjunk, Nyugaton nem másolásvédett programokkal szoktak betörni a piacra.

Annál inkább a shareware-verziókkal ha valaki ír mondjuk egy briliáns játékprogramot sárkányokkal, Webbel, Baker Street-tel és álarcosbállal, akkor annak az első néhány fokozatát felteszi az Internetre, hadd vigye, akinek kell. Aki pedig ennél többet akar: pl. igényt tart a százharmincadik szintre is, az fizessen érte. Ugyanez megvan levelező-programok, FTP-s szerverprogramok és rendszerint majdnem minden más esetében is:  a shareware-verzió is működik, de a kereskedelmi forgalomban kapható valamivel többet vagy mást tud. Az olyan shareware szövegszerkesztőt, amivel nem lehet elmenteni a megírt szöveget, természetesen kipróbálni sem érdemes, és ugyanez vonatkozik az önmagukat harminc nap múlva likvidáló kamikazewarek-re is…

Számos shareware viszont legfeljebb egy „this is an unregistered copy of blöblöblö” feliratot jelenít meg olykor és kiválóan működik. Mindemellett érdemes és illik is fizetned, ha módod van rá: imádott Webszörfölő programodat eredetileg nem a réten kaszálta valaki, miként azt te is sejtheted, és a befolyó pénzeket egy újabb és profibb verzió kidolgozására fogják fordítani.

Általában az oktatási intézmények alkalmazottjai és hallgatói kedvezményeket élveznek: nekik olcsóbb, vagy egyenesen ingyen van (ellentétben a tandíjjal). Rendszerint kedvezmények illetik meg a „noncommercial use” is, tehát amennyiben magánszemélyként használod, és nem a Pentagon számára tervezel vele újabb atomrakéta-silót.

Sokszor elegendő egy kérdéssorra válaszolnod, hogy máris megkaparintsad, amire vágysz.

A freeware ilyen vagy mégilyenebb: teljesen ingyen van. Az Internetet elözönlő szabad préda persze igencsak megnehezítheti egyes kommerciális szoftvergyártók helyzetét (nem, ne rémülj meg, a Microsoft nem fog a közeljövőben tönkremenni. És az IBM sem). Ennek megfelelően megpróbálják a free-vagy shareware-formában fellelhető programokat úgy felcsicsázni, hogy csábítóbb legyen az olcsó változatnál – es főleg, hogy csábítóbb legyen az általuk kínált korábbi verziónál is.

Számos kereskedelmi szoftver rendelkezik olyan képességekkel, amire egy átlagfelhasználónak (tehát neked meg nekünk) soha az életben nem lesz szüksége, viszont foglalja a helyet a merevlemezen és zabálja a számítógép memóriát. Mert valóban, milyen praktikus is az, ha egy modemszoftver help fájljába bele van építve sir Arthur Conan Doyle összes műveinek kritikai kiadása is… Ez a karácsonyfa-effektus (más néven bloatware), amikor mindent ráaggatnak arra a szerencsétlen szoftverre, hogy minél kívánatosabb legyen. A „vezetékes világ” egyik tekintélyes lapja, a Boardwatch magazin felmérése szerint a netfanatikusoknak több mint 75%-a shareware terminálemulációs programokat használ. Ezek ára (registration fee) általában 1-50%-a a kereskedelmi forgalomban kapható, körülbelül ugyanazt tudó programoknak, és az embernek még az az elégtétele is megvan, hogy nem valamelyik multinacionális szoftver-mamutvállalat vezetője fog a befolyó haszonból új kalaptűt venni a barátnőjének.

A fentebbiek szellemének megfelelően ebben a könyvben leginkább share- és freeware programokat fogunk ismertetni, noha -ismételten hangsúlyozzuk – van, amiért fizetni kell. Sokszor például a kapcsolatért.

Emlékeztetőül: a shareware olyan program, amit nyugodtan kipróbálhatsz, és csak akkor szokás (vagy legalábbis illene) fizetni érte, ha tényleg megnyerte a tetszésedet. Ráadásul sok pénzt meg lehet vele takarítani, mivel lényegesen olcsóbb, mint a nagy szoftvergyártók termékei. A freeware pedig, mint a nevéből is sejteni lehet, a legteljesebb mértékben ingyen van, és ebből a szempontból az Internet veri a Budapesti Állatkert Madárházát Is: ki látott ugyanis ott olyan madarat, aki örül, ha hasznodra lehet? Márpedig a freeware programok írói éppen ilyenek. De még az ilyen furcsa állatfajtáknak is jólesik, ha feldobsz nekik egy e-mailt, mondván, hogy: „hi, your cooking software named „flatiack” is simply superb-the best one I have ever seen (or eaten) etc.”