Egy nap még csak szórakozásból posztolsz, másnap pedig emberek ezrei figyelnek minden mozdulatodra. A TikTok világa kívülről csillogó és könnyű terepnek tűnik, de van egy oldala, amiről ritkán beszélünk őszintén. Én most megteszem.
Régóta érlelődött bennem, hogy elmeséljem ezt a történetet. Nem azért, hogy bárkit lebeszéljek az alkotásról, hanem azért, hogy reális képet adjak arról, mivel jár, amikor a figyelem hirtelen rád irányul. Mert a siker nem csak számokban mérhető, és nem mindig marad következmények nélkül.
Amikor elkezdtem, nem volt nagy tervem. A nagyszüleimnél laktam, utaztam a munkába, és egyszerűen csak megosztottam a mindennapjaimat. Köszöntem a családnak, barátoknak, ismerősöknek – itthon és külföldön. Aztán egyszer csak elkezdtek jönni az ismeretlen arcok, az üzenetek, a kommentek. Jólesett. Izgalmas volt. Az ember könnyen hozzászokik ahhoz, hogy figyelnek rá.
Az első komolyabb visszajelzések már korábban is megérintettek. Még Facebookon történt, amikor egy bejegyzésem hirtelen rengeteg kedvelést kapott. Akkor értettem meg először, milyen ereje van annak, ha sokan reagálnak arra, amit csinálsz. Ez az érzés később a TikTokon megsokszorozódott: videók százezres, sőt milliós megtekintésekkel, több tízezer követő. Kívülről nézve ez egy sikertörténet.
Csakhogy közben megjelent az árnyoldal is. A rivalizálás, a rosszindulat, az online támadások. Volt olyan, hogy régi ismerősök kezdtek provokálni, sértegetni, majd jelentették a tartalmaimat. Egy ponton túl ez már nem csak kellemetlen volt, hanem fájdalmas is: elvesztettem a fiókomat. Egyetlen pillanat alatt eltűnhet minden, amit addig felépítettél.
Ez tanított meg arra, hogy a közösségi média nem stabil alap. Lehet rajta építkezni, de nem szabad kizárólag erre feltenni az életedet. Kell egy biztos háttér, egy kapaszkodó a való világban. A technika számít, az eszközök számítanak, de még fontosabb az, hogy ki vagy te, és hogyan viselkedsz másokkal. Az emberek nem csak a videóidat nézik, hanem a reakcióidat is.
Idővel megértettem, hogy a személyiség és a márka elválaszthatatlan egymástól. A márka nem a logó, nem a színek, nem a hang. A márka az az érzés, ami az emberek fejében megszületik, amikor meghallják a nevedet vagy meglátják az arcodat. Ebből pedig csak egy lehet. Nem játszhatsz egyszerre több szerepet következmények nélkül.
A mentális egészség kérdése is kikerülhetetlen. A közösségi média nem biztonságos tér. Szükség van olyan emberekre, akikkel offline is meg tudod beszélni, mi történik veled online. Olyanokra, akik nem érdekeltek a lájkokban, csak abban, hogy te rendben legyél. Ha ezt nem teremted meg magadnak, könnyen magadra maradsz a nyomással.
A bántalmazás kezelése külön tanulási folyamat. Megtanultam, hogy nem minden komment érdemel választ. Megnézem, ki írta, milyen háttérrel, milyen szándékkal. Van, akit egyszerűen letiltok. Máskor a nyugodt válasz többet elmond rólam, mint ezer magyarázat. Az, ahogyan reagálsz, sokkal erősebben formálja a rólad alkotott képet, mint maga a támadás.
És végül ott van a túlosztás kérdése. Ez talán az egyik legnagyobb csapda. Nem mindennek kell kikerülnie az internetre. A teljes név, a születési dátum, a fizetés, a magánélet legapróbb részletei – ezek mind fegyverré válhatnak rossz kezekben. Attól, hogy valakit érdekel, még nem biztos, hogy joga van tudni. A hírnév iránti vágy nem lehet fontosabb a biztonságnál és a méltóságnál.
Ha egy dolgot szeretnék, hogy magaddal vigyél ebből a történetből, akkor az ez: a közösségi média eszköz, nem cél. Használd tudatosan, építs vele, de közben maradj önmagad, és védd azt, ami igazán számít. A siker jöhet gyorsan – de az egyensúlyt neked kell megtartanod.
