2011..1207.

Mi az az e-mail?

Ahhoz, hogy az e-mailt használhasd, először is szükséged van egy accountra, ami nem más, mint géphasználati jog, amit te a Jogin” formájában tudsz igazolni.

A login (azaz „bejelentkezés”) áll egy azonosítóból (ezt „userid”-nek, illetve „login name”-nek is nevezik) és egy passwordből, azaz jelszóból.

Az azonosítód vagy te választod, vagy kiutalják részedre, és általában neved egy variációja. Ha történetesen Darabos Brúnónak hívnak, valószínűleg „darabos” lesz az azonosítód, vagy „bdarabos”, haván más Darabos is a környéken – a lényeg csak annyi, hogy a név egyedi legyen az adott rendszeren belül, már csak azért is, mert ebből lesz az e-mail-címed.

Az azonosító név nem is olyan érdekes – annál fontosabb a jelszó. Ha ezt megszerzi valaki, akkor úgy cselekedhet, mintha te lennél, és senki nem jön rá – az illető pedig elolvassa és törli a leveleidet, vérig sérti a barátodat (ne adj’ isten a főnöködet) a TE nevedben, a TE e-mail-címedről, letölt sok százezer dolláros adatállományokat, és aztán az egészet VELED fizettetik ki. Szóval: VIGYÁZZ!!!

A jelszó akkor jó, ha legfeljebb 8 karakterből áll, és tartalmaz legalább egy számot vagy valami egyéb furcsa jelet (“, %, $,#,@,l stb). Kerülendő a saját neved jelszóként való felhasználása vagy bármi hasonló, könnyen kitalálható név (például a feleséged vagy férjed neve). Inkább válassz valami teljesen semlegesét, állat- vagy növénynevet! Az sem árt, ha rendszeresen váltogatod…

A gyakorlatban valahogy így néz ki a dolog: mikor rácsatlakozol a gépre, az felszólít, hogy igazold magad. Miután megadtad a logint (példánkban: bdarabos aopl makk, kinek-kinek ízlése szerint), a következő sorba beírod a pass.-. -nra^l ceruza99). Eközben semmi nem fog megjelenni a képernyőn, hiába nvomogat billentyűket. Ez is a védelmedet szolgálja: az alkalmasint éppen a ha:= kollégád, a kíváncsi természetű Lajoska így nem lesheti ki a jelszavad – enterrel – returnnal zárd a password begépelését).

Sem a login, sem a jelszó ne tartalmazzon ő-t, ú-t, ű-t és egyéb ékezetes karaktereket.

Nem árt tudnod, hogy gyakorta akkor is „login incorrect” üzenetet kapsz. A jelszót rontottad el, és mindkettőt meg kell ismételned. Igyekezz megjegyez- : ha egyszer és mindenkorra elfelejted, nincs kegyelem… legfeljebb a sysoz .

Még valami, ami nemcsak most, hanem az egész Internet-utazás idején fontos lesz. Általában nem mindegy, hogy CERUZA99 vagy ceruza99 – a rendszerek többsége „case sensitive”: érzékenyek a kisbetű/NAGYBETŰ különbségre.

Igyekezz tehát mindent nagyon pontosan és nagyon szolgaian lemásolni, legyen szó bár egy letöltendő fájl nevéről vagy bármilyen, az Internettel kapcsolatos címről.

Továbbá azt se feledd, hogy egy e-mail címben, jelszóban stb. nincsen üres hely. „kovács stb.” elképzelhetetlen, míg a „kovacs_stb.” egészen hihetően hangzik

LEVÉLKÜLDÉS

Egy átlagos e-mail cím az illető loginjével kezdődik: bdarabos. Aztán egy nag.: -jel következik: az @, amit leginkább „kukac”-nak, vagy „at”-nek hívnak. A kuka: illető cím (azaz domain) helyének „meghatározása”, nagyjából a kerület.város.orszag analógiájára, ‘a szűkebb kategóriától a tágabb felé haladva (ahol a domain az Internete* levő gép címének egy szakasza, ami a hálózatnak egy adott méretű tartományát jelöli. Darabos úr esetében például a bdarabos@eik.bme.hu címzés feloldása: eik = Egyetani Információs Központ, bme=Budapesti Műszaki Egyetem, hu=Magyarország (nagyon szakszerűen fogalmazva, a címzés a user@host.domain.net formát követi).

Most lássuk gyakorlatban is az e-mailt: miután elindítottad a levelező programot szzal hogy beírtad a megfelelő helyre a nevét, majd enter, vagy azzal, hogy kétszer ráklikkelnél az ikonjára, egy többé-kevésbé grafikus felülettel találod szembe magad, ahol az alábbiak érdekelhetnek téged:

to: ide a címzett e-mail addressét kell beírnod, például:
to: gipszjakab@sehol.hu,
subject: a levél témája egy-két szóban – illendő, de nem kötelező kitölteni, subject: gipszvásárlási akció
cc: carbon copy, azaz ide kerül azoknak a neve, akik szintén kapnak egy példányt a levélből Nem feltétlenül létező rovat, és nem is feltétlenül kell kitölteni. Kifinomultabb megoldás a
bcc: a blind carbon copy, melynek eredményeként mindenkinek úgy tűnik, hogy csakis és kizárólag neki küldted el a levelet (ezt mintha egyenesen Don Jüan számára találták volna ki). Szoftvere válogatja, hogy a carbon copy-ban helykihagyással kell-e egymás mellé írni a neveket, vagy vesszővel elválasztva:

minden sort enterrel zárj (bár ez főleg a régi levelezőprogramok esetében volt követelmény, baj nem lehet belőle, ha betartod),
a sor soha ne lógjon le a képernyőről, mert ami számodra nem látható, az a címzett számára is elveszhet. Tulajdonképpen a maximum 60 karakter hosszúságú sorok ajánlhatóak (ez ugyanis biztosan rátér bárkinek a monitorára),
célszerű 5-10 soros bekezdésekre tagolni a levelet,
egy darabban ne küldj 6Mb-nál többet (szintén elavulóban lévő szabály, de ha nem tartod be, esetleg kellemetlenségek érhetnek).

Most már tudunk levelet írni és küldeni. A következő kérdés az, hogy

MIKÉNT LEHET E-MAILT KAPNI?

Igen egyszerű ez is: szinte biztos lehetsz benne, hogy a géped, amikor már ráfüggeszkedtél a rendszerre és beírtad a logint meg a passwordöt, azzal fogad, hogy van-e leveled, majd pedig a szoftvered konfigurációjától függően vagy azonnal letölti (megjeleníti) neked az üzeneteket, vagy neked kell a mailerrel együtt utazó szoftverleírásból kiderített módon felszólítanod ennek megtételére (például ráklikkelve a „most azonnal töltsd le a gépemre a leveleimet!”, vagy valami hasonló gombra). A mai mailerek már elég felhasználóbarátok ahhoz, hogy ne szaporítsák feleslegesen a gondjaidat -különösen, ha előtte elolvasod a readme fájlt, ami soha nem elpazarolt idő.

VÁLASZOLNI RÁ:

De térjünk vissza a fő témánkhoz: a mailek letöltése után egy lista jelenik meg a képernyődön, ami tartalmazza a küldő nevét, a küldemény beérkezésének időpontját, valamint a „subject line”-ban található információkat. Egy levelet valószínűleg úgy tudsz elolvasni, hogy ráklikkelsz az egérrel (az a legkevesebb, hogy egy grafikus felhasználó felülettel rendelkező program ezt megértse.

Mást nem érdemes használni). Ha elolvastad, és válaszolni is akarsz, akkor vagy egy menüsorból, vagy ismét csak egy buttonra való ráklikkeléssel tudod a „reply”-t létrehozni, ami mind a címet, mind a subjectet automatikusan beírja helyetted (re: gipszvasarlasi akció).

A levelezőprogram beállításaitól függően bekerülhet a válaszleveledbe a neked szóló üzenet is – ez a rész „high-lighted” lesz, és a sorok elején egy jel, a „>”:
>mutatja, hogy
>ez bizony az
>eredeti üzenetből
>származik.

Ebből természetesen csak annyit hagyj meg, amennyi feltétlenül szükséges, mert aki modemen keresztül levelez, annak idő- és pénzpazarlás a feleslegesen hosszú levél.

Gondot okozhat, hogy – bizonyos, itt nem részletezendő technikai okokból kifolyólag – az ékezetes magyar betűk nem igazán arra valók, hogy e-mailben használd őket. Tehát vagy leszoksz róluk es reméled, hogy ez nem okoz félreértést, vagy ügyeskedsz egy kicsit (sic!).
Megcsinálhatod azt, hogy megírod a levelet kedvenc szövegszerkesztőddel, majd vagy a pkzip-programot (PC-n) vagy a binhex-et (Macintoshon) ráereszted, és ezzel szalonképessé téve már elküldheted csatolt fájlként. Ami a csatolt fájlt illeti, ismételten a mailer dokumentációját kell a figyelmedbe ajánlanunk, mert erősen szoftverfüggő, hogy pontosan miként működik. Általánosságban véve azonban az a lényeg, hogy ha sikerül felfedezned egy Attachment, Csatolás, Melléklet, Attch vagy valami hasonló menü elemet vagy buttont, akkor meg tudod mondani a levelező szoftvernek, hogy hol található az bizonyos fájl, amit el akarsz küldeni, és ő „hozzáragasztja” a levélhez.

Ennél egy fokkal egyszerűbb a helyzet, amennyiben például Eudorát vagy Peg Mail-t használsz (hogy csak két példát említsünk), ezek ugyanis önként és dalolva „küldhető” alakba hozzák a leveledet Binhex (az előbbi), illetve Uucode használata (az utóbbi esetben). Ekkor persze az jelenthet gondot, ha a címzett nem tudja mondjuk a binhexelt állományokat kinyitni, mert nincs hozzá megfelelő szoftvere…
Az sem utolsó persze, ha a mailered beszéli a MIME-ot (Multipurpose Internet M Extension), ami lehetővé teszi a megformázott szövegek mellett hangok, képek egyebek küldését is.

Azért érdemes alaposabban is elmélyedni az e-mail rejtelmeiben, mert amennyiben per pillanat csak levelezni tudsz, azért a legtöbb dolgot ugyanúgy (hmm, igazság szeri kimondottan sokkal lassabban és nehézkesebben, de) meg tudod csinálni, és kispénzű versenyzők, akiknek fizetniük kell minden eftépével töltött percért, gyakr e-mailen keresztül töltenek le maguknak szoftvereket. Ami persze az interaktivitást, a közvetlen Internet-élményt nem pótolja (pedig talán ez volna a legfontosabb az egészben .

E-maillel eftépézni főleg akkor egyszerű, ha már tisztában vagy az FTP legfőbb elemeivel. Ezért itt azt tanácsoljuk, hogy akkor is nézd át az FTP-ről szóló összefoglalót, ha csak E-mail lehetőséged van, mert eftépézni, így vagy úgy, de meg kell „tanulni”.

Az E-mailen keresztül történő file transfer tulajdonképpen rendkívül egyszerű, legfeljebb kicsit idegesítő. A lényege a következő:
1. üzenetet küldesz az ftp servernek,
2. az üzenet szövegében adod ki parancsaidat,
3. E-mailen keresztül megkapod a kért csomagokat.

Például, ha a PGP titkosító csomagot akarod megszerezni Macintoshod számára, így történik a dolog: